Aludj jól, gyermekem!

A könyv, amire a sok fórumon olvasgatás közben rátaláltam, az nem más, mint Eduard Estivilltől az "Aludj jól, gyermekem". Én nem szeretnék senkit rábeszélni semmire, mindenkinek saját döntése hogyan altatja gyermekét, mi a jó neki, nekik. Ez csak egy lehetőség, hátha rajtam kívül is akad olyan szülő, aki segítséget keres, mert már mindent megpróbált, de mégsem alusszák át az éjszakát...

Annyit szeretnék tanácsolni, hogy aki belevág a módszerbe, az ne csak az általam leírtak alapján tegye, hanem tényleg hasznos elolvasni a könyvet (rövid, 2-3 óra alatt elolvasható), mert pontosan kell követni az utasításokat, és sok egyéb információ, érdekesség is van benne az altatással kapcsolatban. A könyv letölthető pdf-ben is, alul majd berakom a linket. Scannelt változat, nem a legjobb minőség, de olvasható.

A módszer lényege, hogy segítségével megtanítjuk a babát arra, hogy egyedül aludjon el a kiságyában mindenféle külső segítség nélkül. Egyébként a szerző azt írja, hogy a módszer 5 éves korig hatékonyan alkalmazható, érdemes szerintem próbálkozni ezért nagyobb, de nem jól alvó, vagy nem rendszeresen a saját ágyában alvó gyerekeknél is. Persze minél nagyobb a gyerkőc, annál nehezebb a dolgunk. A még nem járó babákkal a legkönyebb, hiszen ők még nem tudnak átszaladni anya és apa ágyába.

Szóval a könyv alapján tudni kell, hogy egy kisbaba nem azzal az igénnyel születik, hogy ringasság kézben, szopi közben aludjon el, esetleg kocsikáztatva stb., ezekre a dolgokra igazából (tudom, rosszul hangzik), mi szoktatjuk hozzá. És mikor a babát nagy nehezen elaltatjuk ezekkel a módszerekkel, amihez ugye hozzászoktattuk, és felébred éjszaka, ugyanazt a helyzetet keresi, ahogy elaludt. Ezért nem tud magától visszaaludni, ezért sír vigasztalhatatlanul, vágyik a megnyugtató cicire, cumira, ringatásra, bármire stb. A cumihoz én nem sokat tudok érdemben hozzászólni, Sári nem vette el, és így nem is adtam neki egy idő után, inkább többször raktam mellre. Tudom sokan adnak a babának alváshoz vagy síráskor, én nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, én magam gyógypedagógusként annyira nem akartam neki adni (fogak, később a beszéd fejlődése miatt). A könyvet olvasva utólag rájöttem, hogy ez is külső tényező, hiszen mi adjuk neki, mi szoktatjuk hozzá, és ugye azért egy idő után meg kell tőle vonni, 4-5 évesen már nem lenne olyan jó szerintem cumival altatni, főleg ha már orvis a gyerkőc. De ez nem kritika vagy ilyesmi, csak én gondolom én.

Ne érezzük magunkat rosszul a könyvet olvasva, hiszen ha a babát születése után nem ringatnánk, nem figyelnénk meghatódva, amikor szopizás közben/után elalszik a mellünkön, az ellentmondana az anyai ösztöneinknek. Mit tehetünk hát? Megtanítjuk a babát arra, hogy saját maga altassa el magát, és ehhez ne legyen szüksége külső segítségre. Amire szüksége lesz, az mind a saját ágyában legyen: egy alvóka, egy plüss, egy pelus, egy forgó, vagy bármi, amit kiválasztunk neki (vagy ha nagyobb, akkor ő választja ki). Ne sok dolog, csak egy vagy kettő, amivel aludni fog. Én Sárinak egy macit tettem az ágy sarkába a feje mellé, valamint a kezébe egy alvókás plüsst, amit könnyen meg tud fogni, szorongatni, ha felébredne éjjel, vagy egyedül érezné magát. A nagy plüssök szerintem még pici korban nem megfelelők, mert azokat a pici kezecskéivel még nem tudja úgy magához szorítani. Inkább valami olyat válasszunk, ami könnyű, vagy hosszú, vékony részei vannak. Ezen kívül és a rácsvédőn nincs más Sári ágyában. A könyv nem ajánlja a takarót, plédet sem, a legjobb ha alvózsákban alszik a pici. Sárinál ezt próbáltuk már korábban is, jól bevált (nem kell idegeskedni, hogy megfázik, lerúgja magáról a takarót). 2 éves korig pedig párna sem szükséges a feje alá.

A módszer alkalmazása során meg kell különböztetni a nappali és az éjjeli alvást. A babának is tudnia kell, épp melyik következik, ha nem tudja, olyankor szokott összekeveredni a kettő, és oka lehet a túl hosszú nappali és a rövid éjszakai alvásnak.Ha nem a könyv alapján altatunk, akkor is érdemes erre figyelni.

Úgy tudunk különbséget tenni, hogy nappal hagyunk egy pici fényt, éjjel pedig teljesen besötétítünk. Az emberi szervezetnek az éjjeli alváshoz jó tesz a teljes sötétség, segíti a mélyebb, hosszabb alvást. Nekem egyébként van az ajtó mellett egy halvány fény, ami csak arra jó, hogy betaláljak a szobájába, de az ágyába nem világít be. Úgy vettem észre így egy hónap tapasztalata után, hogy ennyi nem befolyásolja. Úgy is különbséget tudunk tenni a nappal és éjszaka közt számára, hogy más pózban, helyzetben szopiztatunk/etetünk, így megjegyzi, hogy mi következik utána. Nappal lehet zaj a háttérben, este már csendesedjünk el.

Na és a konkrétumok, hogy mit kell tennünk altatáskor. Első alkalom előtt, érdemes megmutatni neki a kiságyát, alvókáját, plüssét, ami az ágyában van, és közben mondani, hogy ez az ágyikód, ez az alvókád, ezzel fogsz aludni stb. Ha látjuk, hogy már nagyon álmos, nyűgös, minden fizikai szükségletét kielégítettük, legyen egy sorrend: pl. ahogy én csinálom: peluscsere és etetés, esti meseolvasás után felrakom a pelenkázóra, ráadom a hálózsákját, közben énekelek neki, felveszem, és együtt lehúzzuk a redőnyt (nappal), leojtjuk a lámpát (éjjel), közben mondom neki, hogy épp mit csinálok. Majd berakom a kiságyába, kezébe adom az alvókáját. Ezután mát nem veszem fel őt, nem simogatom, csak mondok neki nyugodt hangon, vegteleni kedvesen egy szöveget, amit már előre kigondoltam, és ami minden altatáskor nagyjából ugyanaz. A könyv is mond példát, de ezen szerintem simán lehet változatni saját helyzetünktől, személyiségünktől függően. Én ezt mondom: "Cicám, ez a te ágyikód, itt fogsz aludni. Anya és apa is a saját ágyában alszik a szomszéd szobában. Itt a macid, itt az alvókád. Ha felébredsz, megtalálod őket. Ők veled alszanak és vigyáznak rád. Mi is vigyázunk rád, ha reggel felébredsz, jövünk hozzád. Nagyon szeretünk, aludj jól, szép álmokat, puszi!" (És mostanában kiegészítem egy kis altatós versikével is). Ezután kijövök a szobájából és becsukom az ajtót. A könyv részletesen leírja, hogy ha sír, hány perc után kell bemenni hozzá és újra elmondani a kis mondókánkat. Idővel az idő hosszabbodik, megszokja, hogy minden egyes felsírása után már nem megyünk be. Nagyon fontos: HA BEMEGYÜNK HOZZÁ, NEM VESSZÜK KI AZ ÁGYBÓL, NEM SIMOGATJUK STB. CSAK BESZÉLÜNK HOZZÁ. Higgyétek el, az első alkalom a legnehezebb, utána egyre könnyebb végigcsinálni.

Tévedés ne essék, ez nem az a módszer, hogy sírni hagyjuk a gyereket. Folyamatosan bejárunk hozzá, tudja, hogy nincs egyedül, vigyázunk rá. Én hamarabb is bementem hozzá, mint ahogy a könyv írja, nem volt gond. Sári az első alkalomkor 45 perc után aludt el, közben folyton sírt, nehéz volt nekem is, férjemnek is. Felvátva jártunk be hozzá (ez később is hasznos, ne legyen egyedül az anya feladata, legyen megbeszélve, legyen egyetértés, következetesség mindkét fél részéről). Másik nap már 25 perc kellett csak, harmadik nap 10 perc, ugyanez a nappali alvásoknál is. Kb 5 nap kellett hozzá és Sári minden sírás nélkül simán elaltatta magát.Hallottuk, hogy forgolódik, esetleg nyöszörög, de pár perc után már csendben aludt. Hihetetlen volt! Most ha már meglátja az alvózsákját bedugja a hüvelykujját a szájába, ágyába berakom, magához öleli édesen az alvókáját, oldalra fordul, és már alszik is. Ha éjjel mégis felsírna, várunk egy kicsit, és általában visszaalszik magától. Persze ha tovább sír, akkor bemegyünk hozzá, ilyenkor visszateszem a kezébe az alvókát. De ez elég ritka, és ilyenkor is inkább csak nyöszörög mint sír. Legtöbbször átalussza az éjszakát, ami 11 óra!!! Ehhez jön még a nappali kb. 3 óra olvás, két vagy három részletben. Teljesen máshogy viselkedik napközben, vidám és kipihent. Csak ennyi kellett, hogy ő és mi is aludni tudjunk.

Nekünk ez nagyon bevált, teljesen megváltoztak a nappalaink és az éjszakáink. Mikor álmos, tudjuk, hogy aludni fog egy darabig az ágyában, meg tudjuk tervezni a napunkat, éjjel pedig kialusszuk magunkat. Nem azt mondom, hogy minden 100 %, mert a nappaloknál közbe jöhet valami, ha pl. valahova menni kell, mikor épp alvás ideje lenne, de hát akkor kicsit később alszik majd, valahogy minden megoldható. És még egy plussz pont a módszer mellett, hogy így máshol is elaludhat a pici, nemcsak a saját ágyában, ha visszük magunkkal az alvókáját, hálózsákját pl. a rokonohoz. Nekik is el lehet magyarázni a módszert, és ők is lehetnek benne partnerek. Idővel pedig a mondókát is lehet rövidíteni, míg a végén már csak annyit mondunk: Aludj jól kincsem, szép álmokat, nagyon szeretünk!

Szóval nekem ezek a tapasztatalataim az elmúlt hónap során. Azt mondják, lehetnek visszaesések, pl. fogzáskor, betegség esetén. Én még ezt nem tapasztaltam, pedig Sári most kezd fogzani, képzeljétek több mint 8 hónaposan, még nincsen egy foga sem! :) De egyelőre ez sem folyásolta be az alvásokat.Olyan előfordul nálunk, hogy a várt egy órás nappali alvás helyett már 20 perc után fent van, és ki van pihenve. Ő tudja, hogy neki mennyi elég.Így, hogy átalussza az éjszakát nem várhatom el tőle, hogy nappal is órákat aludjon. Este pedig olyan szokott történni, hogy valami hirtelen zajra felébred. Persze próbálunk figyelni, de minden egyes zajt nem tudom megakadályozni, valahogy nekünk is léteznünk kell! :D De jó hír, hogy a babák hozzá tudnak szokni a zajokhoz is, amire tegnap még felriadtak, arra ma már nem biztos.

Szóval egyelőre ennyi.Majd még beszámolok, hogyan  haladunk. Remélem így marad minden, vagy ha csak változni fog, akkor jó irányban. Ha kérdésetek van, keressetek nyugodtan!

Itt a LINK a könyvhöz (válasszátok a lassú letöltést): Aludj jól, gyermekem!