Életünk babával

 Nekünk ez volt az a terület, ahol komolyabb akadályok elé neztünk. Nem történt súlyos probléma, de mégis itt szembesültünk azzal, hogy nem minden úgy történik, ahogy a nagykövben meg van írva. Az ember hordja társaságba a babát, és ott látja, hogy más gyereke ezt és ezt tudja, ő mennyivel előrébb van, pedig Sári idősebb, és így tovább...Akarva-akaratlanul is összehasonlítjuk a saját gyerekünket a másikéval. Pedig nem kellene. Azt tapasztalom, hogy mostanában sok baba már 8 hónaposan feláll, és már az orvos is ehhez viszonyít, holott ez nem az átlagos fejlődésmenet. Minden baba más, és ez így természetes. Csak egy szülőben mindig ott van a félsz, hogy mi van, ha mégse? Igazából 8-9. hónapig minden rendben ment. Én folyton olvasom a cikkeket a neten, hogy bizonyos hónapok elteltével, hol kellene a babának tartania, és mikor kell szakemberhez fordulni. Sári addig úgy csinálta a dolgokat, ahogy kell. Nem volt probléma a fej felemelésével, a hátról hasra, hasról hátra fordulásával, for...

 A hozzátáplálás szerintem ugyanolyan összetett része gyermekünk nevelésének, mint az altatás. Egy biztos, elsősorban babánkhoz kell alkalmazkodni. Számomra egy negatív dolog van ebben az egészben: mikor idősebb generáció magyarázza, hogy s mit kellene adnom a babámnak, vagy hogy ezt így meg úgy csinálták anno. Pl.: "Hát, az én gyerekem, már 4 hónaposan banánt evett! Ha nem eszi meg, tegyél bele egy kis cukrot! Miért nem adsz már neki teát?" S mindezeket sokszor úgy mondják, hogy nem is tudják igazából, mit is adsz a gyerekednek enni, csak vannak valami berögzült nevelési módszereik, emlékeik,amit rád akarnak erőszakolni.Nem is gondolnak sokszor bele, mennyi bizonytalanságot vagy épp lelkiismeretfurdalást okoznak: Biztos jó anya vagyok?! Persze érdemes meghallgatni minden tanácsot, de  ne hagyd magad befolyásolni utánajárás nélkül!Nem biztos, hogy azért mert felnevelt valaki már egy vagy több gyereket, akkor az ő módszerei helyesek vagy épp megfelelőek számodra. A kisgyermekk...

 Szerintem minden első gyermekes anyuka, miután hazajöttek a kórházból, keresi a megfelelő szoptatási/etetési pozíciót. Talán tápszernél kicsit egyszerűbb a helyzet, ki lehet alakítani egy állandó módszert, általában ölben tartják ilyenkor a babát, és amíg nem ül a baba, ezt lehet alkalmazni. Szoptatást sok minden befolyásolhatja, vigyázni kell a testtartásra, a mellekre, a baba kényelmére és egészségére is. Én tavaly karácsonyra, mikor még vártuk Sárit, a férjemtől egy szoptatós párnát kaptam. Akkor nem is tudtam, hogy ez mennyire hasznos, komolyan érdemes beszerezni mindenkinek, aki megteheti. (Vagy kérjétek előtte karácsonyra, születésnapra :) ). Van sokféle, olyan, amit csak az alkarra kell ráhúzni, olyan ami a derék oldalára tehető, és olyan ami teljesen körbeér minket és össze lehet kötni. Az első kettő nyilván kisebb, jobban elfér, utazáshoz is magunkkal lehet vinni. Nekema 3. típusú van, körbeér, hátul összekötöm, és így kényelmesen ülve lehet szoptatni a babát. Egyébként l...

 Talán már írtam, Sárit a kezdetektől fogva szoptatom. Szerencsére már a kórházban beindult a tej (inkáb berobbant!), és azóta is tudom szoptatni. Tudom, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. Sok ismerősöm egyáltalán nem tud/tudott szoptatni, és olyan is van, akinek nagy nehézségek árán indult csak be a tej. Én nem tudom, mitől függ, lehet genetika, testalkat, rákészülés, nem tudom, de az biztos, hogy akarni is kell. Sajnos olyan ismerősöm is van, aki bár szoptathatott volna, de nem akart. Jaj, az ilyet nem tudom megérteni! 😣 (itt azt értem, hogy kényelmi okok miatt nem akar: lusta, nincs kedve, nehogy megereszkedjen a melle stb.) Na mindegy, nem is róluk írok most. Nyilván a legjobb az lenne, ha minden baba kaphatna anyatejet, de tudom, hogy ez nem mindig valósulhat meg. Pl. traumás szülésnél, vagy császármetszésnél előfordulhat, hogy egyáltalán nem tud szoptatni az anyuka. Vagy olyan is van, hogy a baba nem akarja elvenni a mellbimbót. Szerintem és a szakirodalmak szerint is, minél...

A könyv, amire a sok fórumon olvasgatás közben rátaláltam, az nem más, mint Eduard Estivilltől az "Aludj jól, gyermekem" . Én nem szeretnék senkit rábeszélni semmire, mindenkinek saját döntése hogyan altatja gyermekét, mi a jó neki, nekik. Ez csak egy lehetőség, hátha rajtam kívül is akad olyan szülő, aki segítséget keres, mert már mindent megpróbált, de mégsem alusszák át az éjszakát... Annyit szeretnék tanácsolni, hogy aki belevág a módszerbe, az ne csak az általam leírtak alapján tegye, hanem tényleg hasznos elolvasni a könyvet (rövid, 2-3 óra alatt elolvasható), mert pontosan kell követni az utasításokat, és sok egyéb információ, érdekesség is van benne az altatással kapcsolatban. A könyv letölthető pdf-ben is, alul majd berakom a linket. Scannelt változat, nem a legjobb minőség, de olvasható. A módszer lényege, hogy segítségével megtanítjuk a babát arra, hogy egyedül aludjon el a kiságyában mindenféle külső segítség nélkül. Egyébként a szerző azt írja, hogy a módszer 5...

Persze biztos vannak olyan szülők, akik azt mondják, hogy a szülés után a babájuk csak eszik meg alszik, nos ha ez így van, gratulálok nekik. Aztán biztos vannak olyanok is, akiknél még később is átalussza az éjszakát mindenféle ringatás, ceremónia nélkül. De ha egy szülő ezzel dicsekedik, nem kell rögtön elhinni :) Persze nem füllentéssel vádolom őket, de elég ritka az olyan eset, ahol a 5-6-7 hónapos baba minden gond nélkül alszil nappal is egy huzamban 2 órát, aztán még éjjel is 10-11-et. Ha ilyen mégis van, akkor nekünk, azoknak az anyukáknak, akiknek alig, vagy csak nagy nehézségek árán alszik a csemetője, igen rosszul esik hallani. Sári ugyanis születésétől fogva rosza alvó volt. Ma viszont, közel 8 hónaposan úgy alszik mint a fentebb dicsekvő szülők gyermekei. Na de hogyan is jutottunk el idáig vele és a férjemmel? Mikor egy baba megszületik, azt mondják 14-16 órát is kell aludnia. Nos, Sári nem ilyen volt.Nappal aludt néha egy fél órát, utána fent volt elég sokat, és aztán megi...