Életünk babával

A könyv, amire a sok fórumon olvasgatás közben rátaláltam, az nem más, mint Eduard Estivilltől az "Aludj jól, gyermekem" . Én nem szeretnék senkit rábeszélni semmire, mindenkinek saját döntése hogyan altatja gyermekét, mi a jó neki, nekik. Ez csak egy lehetőség, hátha rajtam kívül is akad olyan szülő, aki segítséget keres, mert már mindent megpróbált, de mégsem alusszák át az éjszakát... Annyit szeretnék tanácsolni, hogy aki belevág a módszerbe, az ne csak az általam leírtak alapján tegye, hanem tényleg hasznos elolvasni a könyvet (rövid, 2-3 óra alatt elolvasható), mert pontosan kell követni az utasításokat, és sok egyéb információ, érdekesség is van benne az altatással kapcsolatban. A könyv letölthető pdf-ben is, alul majd berakom a linket. Scannelt változat, nem a legjobb minőség, de olvasható. A módszer lényege, hogy segítségével megtanítjuk a babát arra, hogy egyedül aludjon el a kiságyában mindenféle külső segítség nélkül. Egyébként a szerző azt írja, hogy a módszer 5...

Persze biztos vannak olyan szülők, akik azt mondják, hogy a szülés után a babájuk csak eszik meg alszik, nos ha ez így van, gratulálok nekik. Aztán biztos vannak olyanok is, akiknél még később is átalussza az éjszakát mindenféle ringatás, ceremónia nélkül. De ha egy szülő ezzel dicsekedik, nem kell rögtön elhinni :) Persze nem füllentéssel vádolom őket, de elég ritka az olyan eset, ahol a 5-6-7 hónapos baba minden gond nélkül alszil nappal is egy huzamban 2 órát, aztán még éjjel is 10-11-et. Ha ilyen mégis van, akkor nekünk, azoknak az anyukáknak, akiknek alig, vagy csak nagy nehézségek árán alszik a csemetője, igen rosszul esik hallani. Sári ugyanis születésétől fogva rosza alvó volt. Ma viszont, közel 8 hónaposan úgy alszik mint a fentebb dicsekvő szülők gyermekei. Na de hogyan is jutottunk el idáig vele és a férjemmel? Mikor egy baba megszületik, azt mondják 14-16 órát is kell aludnia. Nos, Sári nem ilyen volt.Nappal aludt néha egy fél órát, utána fent volt elég sokat, és aztán megi...

 Sári egészen piciként született, mindössze 2570 g volt és 49 cm, de teljesen egészséges. Azt mondták a kórházban, ő a legrózsaszínebb baba. Már akkor csudaszép kislány volt, olyan hanggal mint egy kiscica. Sokat nem aludtam, míg bent voltunk, de gondolom, ezzel mindenki így van. Csak gyönyörködtem benne, és küldtem a rokonoknak a fényképeket. Mivel veszélyhelyzet volt akkor is, így sajnos nem volt rendes látogatás, egy emberhez csak egy látogató jöhetett naponta 15 percre.Bár még így is kibírtam, és viszonylag hamar eltelt az idő, szerencsére nagyon jó szobatársam volt. Az első napokban próbáltam mindenbe beletanulni, hiszen első babánk volt, mindent elsőre csináltam a pelenkázástól, a szoptatástól, öltöztetéstől kezdve mindent. A kórházban nem sok mindent mindent mutattak meg. Egyébként nálunk Felvidéken nincs védőnői ellátás, csak gyermekorvos, akihez a szülés után először hetente majd havonta jártunk. De a tőle kapott ellátásra nem panaszkodom, a többiben pedig igyekeztem az ös...

 A várandóságom teljesen zökkenőmentes vol, imádtam minden pillanatát. Elterveztük, hogy esküvő után jó lenne, ha összejönne egy baba, és úgy is lett. Remegett a kezem, mikor vártam a terhességi teszt eredményét, alig hittem el, hogy rögtön sikerült. A férjem is csak nézett, először fel sem fogta, majd egész elégedett vol magával :D Nekem se egy hányingerem, se egy rosszullétem nem volt. Bár van egy jóindulató, szunyókáló hipofízis adenómám, de hálisten nem okozott gondot, minden eredményem jó volt. Én az a típus voltam, aki időben felkészíti magát mindenre, eltervezek mident, és utána olvasok mindennek. Jógáztam, meditáltam, sokat beszélgettem gondolatban és hangosan a picivel, simogattuk a pocimat. Éreztem, hogy lány lesz, és az is lett. Bár nekünk teljesen mindegy volt.A férjem 100%-ban mindenben támogatott, segített. Én három hónap után kiléptem a munkából is, mert csak magamra akartam figyelni, kihasználni ezt az időszakot, mert valljuk be, ilyen soha többé nem lesz. Nem volt ...

Kislányunk, Sári, hét és fél hónapos. Első gyermekünk,tervezett, nagyon várt baba volt, a családban mindenki oda-vissza van érte születésétől fogva. Nemhiába, tényleg egy tünemény. :) A következő bejegyzésben elmesélem a szülésélményemet is, de addig is pár szót rólunk, a szülőkről is. Férjemmel már 13 éve vagyunk együtt, szerelem volt első látásra (tényleg van ilyen!), tavaly nyáron házasodtunk össze. Három éve költöztünk be otthonunkba, amiben két kezünk munkája rendesen benne van. Kicsi házikó, mert olyat építettettünk, amiről úgy gondoltuk, hogy anyagilag belefér, és a hiteltörlesztés mellett, legyen lehetőség másra is. Sokan a környezetünkben óriás házakat építenek, de nekünk nincsenek nagy igényeink, és amúgysem szeretjük a távolságot egymástól, nem akarunk a házban kergetőzni. Egyébként szívünk -lelkünk benne van, folyamatosan alakítgatjuk, igazi kis mézeskalács házikó. Udvarán van egy kis halastó, pici kert, sok virág, bokor midnenhol, mert imádjuk a természetet. Sok-sok éven á...