Sári és az alvás

Persze biztos vannak olyan szülők, akik azt mondják, hogy a szülés után a babájuk csak eszik meg alszik, nos ha ez így van, gratulálok nekik. Aztán biztos vannak olyanok is, akiknél még később is átalussza az éjszakát mindenféle ringatás, ceremónia nélkül. De ha egy szülő ezzel dicsekedik, nem kell rögtön elhinni :) Persze nem füllentéssel vádolom őket, de elég ritka az olyan eset, ahol a 5-6-7 hónapos baba minden gond nélkül alszil nappal is egy huzamban 2 órát, aztán még éjjel is 10-11-et. Ha ilyen mégis van, akkor nekünk, azoknak az anyukáknak, akiknek alig, vagy csak nagy nehézségek árán alszik a csemetője, igen rosszul esik hallani. Sári ugyanis születésétől fogva rosza alvó volt. Ma viszont, közel 8 hónaposan úgy alszik mint a fentebb dicsekvő szülők gyermekei. Na de hogyan is jutottunk el idáig vele és a férjemmel?

Mikor egy baba megszületik, azt mondják 14-16 órát is kell aludnia. Nos, Sári nem ilyen volt.Nappal aludt néha egy fél órát, utána fent volt elég sokat, és aztán megint egy 20 percet, fél órát. Számoltuk, jó ha 9 óra összejött. De egy babának szüksége van több alvásra! Persze folyton olvasni mindenhol, hogy ahány baba, annyiféle alvás. De nekünk nem volt soha olyan, hogy 2-3 órát aludna egy huzamban, utána szopizna és visszaaludna. Két alvás között inkább a kezdetekkor csak sírt, míg fel nem vettem. Egyébként hasfájós egy napig se volt, nagyon figyeltünk is erre,szóval a sírás nem azért volt. Nagyon hamar megszokta és megszerette a ringatást. Vagy így, vagy szopi közben, cicin tudtam csak elaltatni. Ha szoptatós párnán szopiztattam, akkor próbáltam óvatosan lerakni az ágyba, amire általában felkelt, sírt, és kezdődött az egész elölről. Karban is tök jól elaludt, de egyszerűen nem tudtam lerakni. Rettenetesen fárasztó volt, bár a férjem is igyekezett ringatni, altatni. Na és az éjszakák? Jó esetben 2 órát aludt, utána kezdődött a ringatás, járkálás, vagy szopi-ringatás (bár szopi után azért hamarabb eltudott aludni). 1-2 hónap elteltével nappal inkább oldalt fekve szopiztattam az ágyunkon, így mikor elaludt, óvatosan kicsusszantam mellőle, és jóesetben aludt egy órát míg felkelt sírva.Nemsok időm volt pihenni vagy bármi egyébre, mert szinte csak ebből állt a napom, sok segítségem a férjemen kívül nem volt. Ha eljöttek a rokonok, akkor ők ringatták persze, de azok inkább csak látogatások voltak. Néha aludt babakocsiban is, de csak míg toltam :D 

Azután voltak könnyebb és nehezebb időszakok. Volt mikor már éjjel 3-4 órát megaludt egy huzamban, vagy nappal is többet. De mindenfélével próbálkoztunk, hátha beválik valami, csak aludjunk néha már mi is. Tudni kell, hogy Sári egy napot se aludt közöttünk. Férjemmel így döntöttünk, és megértjük mindenki más helyzetét, döntését is. De mi úgy éreztük, érezzük, egymás mellett a helyünk, nem akartam kiszorítania  a férjem, aki így is korán kel, és elég sokat mocorog alvás közben. És őszintén nekem is szükségem volt/van rá éjjel. Sárié pedig legyen a kiságy, ha törik ha szakad. De ne értsetek félre, volt, hogy magunk közé vettük a leányzót. Volt olyan éjjel, mikor 2-kor felébredt, és mint aki ki van pihenve, hajnalig fent volt. Na akkor mondtuk, hogy aludjon köztünk, el is aludt nagy nehezen, miután egy órán át bőgött, de mi egy szemhunyásnyit se aludtunk. Ráadásul folyton rúgkapált, forgott, nem tudom, hogy lehetne így aludni :D     

Persze, mindenki mindenre fogta. Jön a foga, biztos változik, sok inger éri, sokat aludt nappal, nem elég fáradt, vagy épp a kedvencem, már 4-5 hónaposan nem elég neki az anyatej!!! (az anyatej 6 hónapos korig bizonyítottan fedezi a kisbaba minden táplálkozással kapcsolatos igényét, egyes kutatók szerint még tovább is). Hittem is, meg nem is ezeket, a tapasztaltabbak biztos jobban tudják...Jobban tudják? Nem biztos egyébként, csak egyszerűen minden baba, és minden élethelyzet más.  Én úgy gondoltam, ha egy baba nem tud elaludni, akkor valamit csak nem jól csinálunk. De tényleg próbálkoztunk. Változtattuk a szoba hőmérsékletét, az öltözködését, mikor elkezdődött a hozzátáplálás, akkor próbáltam neki este többet adni. De semmi nem segített, továbbra is csak szopi közben, vagy ringatás-járkálás közben aludt el. Ilyenkor pisszenés nélkül igyekeztem betenni az ágyába, majd befeküdni a sajátomba.

Na de! Jött az időszak, mikor mindenre felkelt. Ha megfordultunk az ágyban, ha kinyitottuk az ajtót, ha nyikorgott valami... Ráadásul mikor este nagy nehezen elaludt, akkor volt hogy negyed/fél óránként megint felkelt, felsírt, és újra felvettem, míg vissza nem aludt. Gyakran ez ment 9-től éjfélig.Ekkor döntöttünk úgy, hogy elég, valamit ki kell találni. Nekem ne mondja senki, hogy ez egy ilyen időszak, majd 3-4 évesen változik, addig meg ezt ki kell bírni.

Először is, átvittük Sári ágyát 7 hónaposan a szobájába. Légzésfigyelő van, ha sír, úgyis meghalljuk a szomszéd szobából, ajtók nyitva. De hogy még az ágyba se lehessen normálisan befeküdnünk, azt már nem, ennyi nekünk is jár! Talán szigorúnak tűnök, de úgy gondoltam 7 hónaposan kicsit már neki is kell alkalmazkodnia hozzánk. Ez volt az első lépés, a második pedig az, hogy rátaláltam egy könyvre, ami teljesen megváltoztatta az altatási módszerünket, és így az egész család alvását, mindennapjait is, jó irányban...